A feng shui ősi kínai hagyomány, mely az Ég és a Föld törvényszerűségeinek megfigyelésével és alkalmazásával segít az ember és a természet közötti összhang megvalósításában. A hagyományos feng shui célja a legmegfelelőbb lakhely meghatározása a sikeres élethez a környező táj és terepformák elemzésével. A módszer a föld jellegzetességeinek megfigyelésén illetve a lakhelyek megfigyelésén alapul.
A feng shui elnevezés szó szerinti jelentésben „szél és víz” (feng 風: szél; suj 水: víz). A csi a széllel utazva szétszóródik, de a vizek partján megáll. A régiek összegyűjtötték, nehogy szétszóródjon, rendezték áramlását, hogy megőrizzék azt. Ezért ezt úgy hívták: feng shui (szél és víz). A feng shui törvénye: Először gyűjtsd össze a vizet, majd óvd meg a széltől.
A csí világegyetemet mozgató és lélekként átható életenergia; írásjegye az áramló levegőt illetve az élet jelének tekintett lélegzetet ábrázolja. Minden létezőt alkotó és tápláló erőt képvisel, valamennyi jelenségben tetten érhető, kapcsolatot teremt az anyagi (látható) és nem-anyagi (nem látható) világ között, a létezés mozgatója. Folyamatosan változik, és mindent összeköt. A japánoknál ki, az indiaiaknál prána, a görögöknél pneuma, a hébereknél ruah, az egyiptomiaknál ankh, a havaiiaknál tane, az ausztrál őslakóknál arunquiltha, az irokézeknél orenda a megfelelője.